Receptvadász
Hogy miért receptvadász?
Csak azért, mert az oldalon összegyűjtött recepteket úgy vadászom valahonnan. Vadászom és a saját ízlésemnek megfelelően módosítom valamennyit kisebb-nagyobb mértékben, hogy az étkezés valóban élvezet legyen, ne csak egyszerű táplálkozás...
Hogy miért ébredt fel bennem a főzés iránti vágy?
Mert csak hobbiból lettem ám "konyhatündér!" Csak azért, hogy meg mutassam,-elsősorban magamnak, azután meg a környezetemnek-hogy: "így én is tudok főzni",pedig ebben az életemben soha nem főztem teán és kávén kívül semmit, sőt mindig menekültem a feladat elől.
No, de félre a rébuszokkal, beszéljünk világosan!
Történt nem is olyan régen, hogy az üzemi ebéd, amit minden nap a lakásunkra hoz egy főzéssel, közétkeztetéssel üzletszerűen foglalkozó cég, már sorozatosan ehetetlennek bizonyult ebédeket szállított az előre befizetett súlyos összegek fejében. Egyszer aztán, amikor ismét minősíthetetlenül rossz ebédet hoztak, nagyon begurultam és ezt gondoltam: "én soha életemben nem főztem, de esküszöm, hogy ezeket az ételeket különben megfőzném".
És bizonyítanom kellett... elsősorban magamnak.
Irány a telefon és hívtam a nejemet a munka helyén, hogy meg tudjam tőle: hogy kell lecsót készíteni? Ugyanis a nyár kellős közepén voltunk, így a spájz tele volt hozzávaló nyersanyagokkal-csak ennyit tudtam addig a főzésről!
Telefonáltam és természetesen jegyzeteltem szorgalmasan, így a feleségem receptje alapján egy óra múlva királyok elé is tálalható lecsót ebédeltem, amiből bőségesen maradt neki is egy kiadós vacsorára való, az a másik meg ment egyenesen a kutyusnak.
Miközben a nejem vacsorázott, szorgalmasan ismételgette, hogy bizony hibátlan a főztöm és folyton ezt kérdezgette: miért titkoltam húsz éven keresztül a főzési tudományomat, hiszen ilyen ízleteset csak kellő gyakorlattal lehet készíteni.
Csak azért, hogy ne kelljen segíteni nekem a főzésben?-kérdezgette vádlóan.
És nem tudom azóta se meg győzni, hogy valóban a lecsó volt életem első főztje. Ő továbbra is állítja, hogy ha más nem, akkor az előző életemben biztosan szakács voltam valahol, valami osztályon felüli helyen, mert aki először főz, az még esetlen a konyhában, de szerinte nekem minden a kezemre áll.
Mire én,-hogy neki legyen igaza-így válaszoltam: igen, Egyiptomban voltam II. Ramszesz fáraó fő szakácsa.Természetesen a több év ezredes kihagyás miatt,-meg végül is Európában vagyunk-most vadászni kell a jó receptekre, hogy azokat átdolgozzam a saját ízlésemre, no meg az ő meglepetésére.
Hát így lettem én receptvadász.
Első főztöm a nejem lecsóreceptje szerint
Hozzávalók:
2 fej vöröshagyma
15 dkg füstölt szalonna
1 kiló paprika
3-4 nagyobb paradicsom
1 darab csípős paprika
10 dkg házikolbász
egy evőkanál piros paprika, olaj, só, kevés bors.
Elkészítés:
A paradicsomokat, paprikákat mossuk meg, vágjuk ki a csumáját, és daraboljuk cikkekre. A vöröshagymát aprítsuk fel, a szalonnát daraboljuk kockákra, a kolbászt karikákra. A szalonnának kiolvasztjuk a zsirját, hozzá adjuk a feldarabolt kolbászt, vöröshagymát, és aranysárgára pirítjuk. Félre húzzuk a tűzről, belekeverjük a piros paprikát. Hozzáadjuk a feldarabolt paprikát, majd amikor azok már félig megpuhultak, akkor tesszük bele a paradicsomokat. Lassú tűzön, fedő nélkül pároljuk a lecsót a saját zsiradékában, közben sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.
